csak valami.

Most kinyitom lezárt szemem s egy kádban találom magam egy üres szobát látok.a víz zöld,nézem megigézve ahogy a vízcseppek halk csobbanással eggyéolvadnak,mint a folyó és a tenger.és elmélázok talán ezek a csöpp kis cseppek nemis vizböl hanem könnyböl születtek.és én könnyeimben ülve áztatom forro testem.aztán felkapom hirtelen a fejem.bolond vagyok,furcsa ábránd.majd körbe nézek s látom ahogy az üres szobában a fények csillogva besz--rödnek.és azt gondolom: milenne ha fény lennék?akkor megtörnék az üvegen s színekre bomlanék.piros,kék,lila,zöld,sárga lélek.a színek vad szeretkezébe kezdenének.majd villognak.elhalványulnak.mintát festve a hideg falakra.életet adnak s énis ezt tenném.belelátnék mások szívébe a tiédbe az Övébe.Ismerném minden rejtett titkát,tudnám minden égetö vágyát.-de nem!most ismét megrázom fejem és a kádban kuporogva eszmélek fel.ekkor a csendet hallom.Milenne ha csend lennék a pusztító zajban?megnyugtatnám és körül ölelném Öt.s ha sír az én saját csendem felel.szelíden álomba ringatom...És rádöbbenek a kádban fekszem és egyre hidegebb van mégsem észlelem.lebukok a víz alá és nézem a plafonon játszadozó árnyakat...Milenne ha árny lennék?vígan játszhatnék.táncolnék.fogocskáznék.suhannék.bújócskáznék talán röpködnék.-nem!felkelek hisz elfogyott a levegöm.és most fázni kezdek.a betört ablak felé nézek.ott egy szelíd fehér galamb lépked...Milenne ha madár lennék?Oh istenem akkor szabad lehetnék.szárnyalnék a kék felh--k között.együtt repülnék a széllel.nemtörödnék többé semmivel.mámorban úsznék.-Mégsem!hát nagyon fázom.reszketek.lilák az ujjaim az ajkam.felnézek s egy tükröt látok.nézem magam meredten.s megszólít egy hang.--Milenne ha végre emberlennél?
én erre: Akkor milenne?-a hang így felel a tükör tuloldalából: Tudod te a választ.
Rádöbbenten kerek szemekkel szólok: igen tudom...majd habozok...akkor szerelmes lennék.sírnék.nevetnék.bánatban égnék.örömben élnék...akkor szerethetném Öt.-közbevág a hang.-De ki az az Ö?-
Nem tudom.-felelek.
-Csukd be a szemed s nézz bele a szívedbe.tudod úgy mélyen le.És megtalálod.
-Ohh hát látom már.megtaláltam ö a szerelmem.az életem.de ha ezt érzem.akkor tehát ember vagyok.
-Igen.hiszen szeretsz.élsz.szenvedsz.majd porrá válsz.Igyvan nemvagy se fény.se hang se árny.se madár.Csak egy lány.
...
Becsukom a szemem most hátradölök.Megtaláltam magam s tudom mi a vágyam,nemadhatom fel az álmom,tudom egyszer sikerül s valóra is váltom.