skip to main
|
skip to sidebar
majdnem.
let me be the last thing you forget.
2011. március 23., szerda
gondolatok.
azt hiszem az ember és gondolatainak viszonya olyan lehet mint a szerelem...néha annyira tudom gyűlölni, ahogyan rám nehezednek. szinte megfojtanak...viszont olykor szeretem őket. ahogy járkálnak a fejemben. olyan szépek és könnyűek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Blogarchívum
►
2015
(5)
►
március
(4)
►
január
(1)
►
2014
(1)
►
július
(1)
►
2013
(19)
►
szeptember
(5)
►
június
(4)
►
május
(2)
►
március
(1)
►
február
(6)
►
január
(1)
►
2012
(248)
►
december
(14)
►
november
(20)
►
október
(22)
►
szeptember
(10)
►
augusztus
(17)
►
július
(24)
►
június
(34)
►
május
(26)
►
április
(11)
►
március
(28)
►
február
(6)
►
január
(36)
▼
2011
(327)
►
december
(43)
►
november
(60)
►
október
(37)
►
szeptember
(53)
►
augusztus
(41)
►
július
(41)
►
június
(15)
►
május
(7)
►
április
(15)
▼
március
(10)
Tibetben a lélek.
Tudod van az a színes virágos dobozom, ami az ágya...
a történetek amiket kiskorunkban olvastunk, nem me...
ők.
gondolatok.
részlet.
már nem megy az írás. már könnyekkel festek hangul...
szakadt papírlapra való vagyok. betűkké formálható...
a függöny mögül lépsz ki fénylő testtel. a falakra...
.
►
február
(2)
►
január
(3)
►
2010
(75)
►
december
(2)
►
november
(7)
►
október
(9)
►
szeptember
(4)
►
augusztus
(8)
►
július
(10)
►
június
(10)
►
május
(8)
►
április
(4)
►
március
(2)
►
február
(8)
►
január
(3)
►
2009
(58)
►
december
(7)
►
október
(51)
Ungváry 'majdnem Orsolya
majdnem.
Szolnok/Budapest, Hungary
everything is perfect. nothing's real.
Teljes profil megtekintése
Rendszeres olvasók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése