2011. május 25., szerda

néha nem értelek, mintha a holdat nézném hátulról fejjel lefelé. megvilágítja a cipőinket, ahogyan árnyékaink az aszfaltba égnek. út építés, átépítés, helyrehozás van köztünk. levágott távolságok, előre eljátszott szerepek. amolyan függönybe csavart testek, amik láthatatlan szárnyakkal verdesnek. álarcos bábként járják az utcákat. ha azt mondanák valakik vagyunk, csak hazudnának. valósághű álmainkban öljük meg a holnapunk. paplanhuzatba bújtatjuk önmagunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése