a belső világom. igen... azt hiszem csend lenne benne. teljes sötétség. csak egy asztal és rajta éjjeli lámpa. apró madarak röpdösnék körbe körbe. de nem lenne zizzenésük ahogyan a papír és a toll érintésének sem sercegése, hiszen a csend elnyel mindent. ott ülnék magamban. írnám a jól megszokott forgatókönyvünk. néha bele- belefogyna a tinta. elképzelném ahogyan az életünk párhuzamosan fut egymás mellett. néha majdnem találkozik aztán újra eltávolodik. olyankor csak satíroznék, áthúznék, kifestenék. de idővel valahol a közepén túl, közelebb a végéhez. majd egyszer tényleg összeér.