Amikor sok évvel a hátunk mögött azt mondod... neked nem tetszik, nem értelek. Az idő tett ilyenné, nem...oh dehogy, te mindig is ilyen voltál. Túl magadnak való, túl mogorva és flegma. Engem is ilyenné tettél, pedig mindennap megküzdök veled. Nem ellened, veled.
Beszélsz hozzám, látom hogy mozog a szád, mégis elsuhan mellettem amit mondasz. Dolgokat vágunk egymás fejéhez, de tudom hogy szeretsz és nélkülem nem lennél és nélküled nem lennék én sem. Mert nem az vagyok akivé tettél, hanem az akivé válni akartam. Önmagam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése