mindenki világokat akar egymás mellé, egymásba passzírozni. összeférhetetlen kis bolygókat amik keringenek üres testek körül... állandó ütközésben vannak.
nincsen összesimulás, csak bőr alá mélyesztett karmok. bántás és félelem a hétköznapitól. senki sem akar átlagolható lenni, erőlködéssel válnak semmivé.
nem én mozgok a föld körül hanem ő körülöttem. vedd észre te is és álljunk meg amíg lezáródik a szemhéjam abban a percben.
kis világok gyenge alappal... ingadoznak, roskadnak felettünk. elvárásokat pakolunk rájuk és reményekkel fűszerezzük. ezt is csak mi találjuk ki. fantáziából született képzet építmények.
magamat vetkőztetem le nem engedem hogy te tedd. rád öltöm önmagam hogy ott lehess bennem.