A tegnapok magányát csupaszítjuk le az éjjel. Meztelen testtel adózunk a mának. Majd reggel ablakod előtt állok és érzem bőrömön a beszűrődő fényeket, nincs rajtam semmi csak te, az illatod, az inged. Az ébredést is áldom hiszen velem vagy, némán nézlek, azt ahogyan itt fekszel. Öltözöm és te arra kérsz, hogy bújjak vissza hozzád. De tudom semmi sem marad már így, ajkamon érzem a pillanat elmúló ízét.