2011. március 21., hétfő

már nem megy az írás. már könnyekkel festek hangulatokat arcomra. nem ceruzát fogva vagy kezemmel a gombokat nyomkodva. súlyosan nehezedsz a mellkasomra és én csak belesüllyesztelek magamba. belebújjunk a paplanhuzatba ahol valamiféle érthetetlen idegen nyelven ragaszt szavakat a csend ajkaidra. amit mondasz azt a belsőm kizárja pedig a testem igazán hallja. hangodra táncol végig ujjam arcodról nyakadra. miért sétáltál be most a világomba. hogy utána felismerhessem sziluetted beleégve a poros betonba. és a hold majd új szavakat hímezzen rád. amitől még jobban ragaszkodom hozzád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése