... Nem mondunk semmit, már túl léptünk azon. Most ujjaidon alszik a homály, árnyékot vet bőrömre érintésed. Álmaim sálamba bújtatom előled. Tudom hogy ismersz, csak annyira mint magad vagy ahogyan én téged. De mégsem hittem volna, hogy ennyire valóságos vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése