Nem tudom elengedni a kezed, mert ha most hagyom hogy elmenj, akkor többé képtelen leszek elviselni, ahogyan valami számomra tökéletesen érdektelen dolgot mesélsz rajongva és közben érzem, hogy ragyogsz a lelkesedéstől. Nem akarom azt érezni, ahogyan a mellettem lévő üres ágyrész lassan kihűl. Vagy a lakásod üres látványát, azt hogy már nem hevernek a dolgaim a padlón a tiéddel. Nem merek többé találkozni veled se véletlenül se direkt ha éppen hazaesel, olvasni a betűid hosszú levelekben, hallgatni a hangod a telefonban, vagy akárhogyan a közeledben lenni, miközben számodra már nem létezem.