éjjel.

az ágyamban fekszem a falat nézem.sötét van.csendesen sóhajt a hold az égen.az ablakon apró fény szűrődik be azon a pici résen.árnyéktáncot festve a fal jobb felső részen.kergetőznek bábu alakú testek.csillagok elvesztet fényeket keresnek.lehunyom szemem átfordulok a másik oldalamra.igen arra a bizonyos balra.a szív nevű partra.a csendben csak dobogások.zakatolások moraja falja az idő perceit.egy betű mászik a vállamon és felsikít.rajzol lilát kéket is.szavakat keres vagy csak betű társakat.amik kérésre alakot váltanak.de végül fekete tintával fehér bőrre csak egy szót ír vagy inkább oda csókolja magát azt az egy betűt az SZ dallamát.