2009. december 3., csütörtök

fény festés.

Csak állsz egy vászonnal szemben. Remegő kézzel színeket festesz. Ügyetlen gyermeki kezed és hideg ujjaid bízd rám majd irányítom csendben. Most én leszek az ecset kopott festékes testtel. úgy érzem egyre biztosabb vagyok benned és egyre bizonytalanabb magamban. De mégis mosoly féle kacskaringót rajzolok a képedre. Most ugye érzed végre a melegséget mi finoman cirógatja a lelked és csiklandozza a szíved. Félhomályban csillan a tündérpor a beszűrődő fényben és lepereg a festék az elmázolt széleken. Nézz csak magadra csupa festék az inged nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen fényed. Mikor voltam utoljára fény ami beszökött és elbújt a pilláid mögé. Csak egy elveszett pillanat lehettem amit kitöröltél a cigi szünetben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése