2009. december 3., csütörtök

zuhanó

körbe fordulok az utca közepén.a fő út sávjának tetején fehér csíkok világítanak a lámpa fények világában.csillagok hullanak de a köd homályában nem látja a szem.csak a lélek pusztasága ismeri fel a szív másik felét.ahogy ütemre kúszik a füsttel.a sikolyok kéjes sivatagában.a föld nedves talajába süllyedve dallamok vernek indát és gyökereznek le.bíbor színű ködfátyol hullik ismét a szemed elé le.majd egyszer a jövőbe bele.fetrengünk mint vöröses narancs őszies levelekbe.ezer meg ezer mosollyal a holnap mámorába.halált megvető bátorságba meredve.a réges-régen elmúlt múlton töprengve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése