káprázat

fuvallat csókolja bőröm.lábammal dobolok a csempén.várom a metrót és nézem ahogy az emberek céltalanul bolyonganak a semmi közepén.becsukom a szemem oldalra nézek.elsuhansz a tömegben.hallucinálok káprázik a szemem.mindenhol ott vagy belém mászol azt hiszem.lépkedsz a járdán elbújsz valaki mögé.benne vagy a levegőben egy arcban egy hangban. te vagy a fény a nap ami cirógat gyengén.tényleg mindenhol ott vagy és talán két perccel előttem te is azon a padon ültél vagy fogtad a kapaszkodót.talán egy helyen vagyunk csak nézünk nem látunk.de érzünk...én mindenképp érezlek.pörög minden és csak állok én és idő pajtásom kéz a kézben.elbeszélünk egymás mellett talán el is ballagunk.de sosem látlak és mégis akkor miért örülök?csak szeretnék a közeledben lenni.megtalálni magam...én benned.