2009. december 21., hétfő

esönap.

ismét esik és kopognak a földön a cseppek.elsüllyedek benned mintha testem papírhajó lenne. az esőcseppek nyaldossák szívem.nem bírom ezt kérlek csókolj fel innen.csukott szemmel nézlek.álom szerű néma filmek foltos diákként a szemem előtt peregnek.úgy hittem száműztelek de egy pillantásoddal kiradírozod a fejem felett lebegő kérdőjeleket.szavak nélkül mesélsz nekem s én némán olvasok a szívedben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése