másik mi.

pocsolyába zuhanva álmodom tovább az éveket. a képek zavarosak de mégis valahogyan élesek. háztetők szállnak utasaik a felhők.madarak szárny nélkül zuhannak, rajtuk ejtőernyők. minden mosolygós a valóság teljes ellentéte. most inkább két lábbal ugrok a fodrozódó vízbe. meztelenül elázott szívvel állok előtte. emlékeit az idő sikítva a tarkómba véste. macskaköveken egyensúlyozva óvatosan érintem a vonalakat. azokat az egyenetlen csíkokat amiket közénk rajzolt az élet. árnyékomat kergetem mint egykor téged. lopott emlékeid halmazát tartom a tenyeremen.úgy ahogy a fák tartják görnyedt vállukon az eget.