595.

az anyajegyek az arcodon
mint egy feltérképezetlen
csillagokkal teli
univerzum/elnyel
és tehetetlen szorítom
a karod amivel magadba ölelsz.

594.

ebbe az ágyba is
átcipeltem magammal
a múltat.

593.

szívszaggató zokogást
hallottam odakintről
mikor rájöttem hogy
az ajtó előtt felejtettem a lelkem.

azok a hat és fél percek az életemből.

a sötétben tettekké gyúrtuk túlzó érzéseink.
mintha lépcsőház lenne a tested.
én meg vékony ujjaimmal zongoráznék
végig gerincvonaladon
ahogyan a virágos vas fakorlátján.

592.

túl érzékeny vagyok rád
mint a pupillád a fényre
amitől hirtelen beszűkül.