a sötétben tettekké gyúrtuk túlzó érzéseink.
mintha lépcsőház lenne a tested.
én meg vékony ujjaimmal zongoráznék
végig gerincvonaladon
ahogyan a virágos vas fakorlátján.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
let me be the last thing you forget.
Blogarchívum
-
►
2011
(327)
- ► szeptember (53)
-
►
2010
(75)
- ► szeptember (4)
Ungváry 'majdnem Orsolya
- majdnem.
- Szolnok/Budapest, Hungary
- everything is perfect. nothing's real.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése