2.

ablaküveg porába virágot rajzolni. csak mert te azt kérted.

1.

utcakövön sétálni úgy hogy nem érintünk vonalakat.

mindenben elveszni. az üres éjszakákban mikor a hold lecsorog a háztetők oldalán. az utca beeső sarkaiban mocskossá téve önmagunkat. csak mosni le magunkról a tegnapokat. azokat a bőrre felvarrt pillanatokat. kavarogni fehéren a reggeli kávéban és látni hogy te vagy most a fekete. elveszni benned ahogy eltűnni az ajtórésnyi csendben. megint mindent mindeggyé kell tennem.

Nem tudom elengedni a kezed, mert ha most hagyom hogy elmenj, akkor többé képtelen leszek elviselni, ahogyan valami számomra tökéletesen érdektelen dolgot mesélsz rajongva és közben érzem, hogy ragyogsz a lelkesedéstől. Nem akarom azt érezni, ahogyan a mellettem lévő üres ágyrész lassan kihűl. Vagy a lakásod üres látványát, azt hogy már nem hevernek a dolgaim a padlón a tiéddel. Nem merek többé találkozni veled se véletlenül se direkt ha éppen hazaesel, olvasni a betűid hosszú levelekben, hallgatni a hangod a telefonban, vagy akárhogyan a közeledben lenni, miközben számodra már nem létezem.

egyre többször látlak a kézremegésemben.
ahogyan nyúlnék utánad de szétfoszlasz a csendben.
olyan könnyen szakít ki mellőlem az élet.
ahogyan az idő a megfáradt anyagú inget.