így próbálsz nem egyedül lenni.
beszélsz a tévéhez, a vízhez ami kifolyik a csapból.
várod a sosem volt válaszaikat.
de csak a tapéta sercegését hallod
ahogyan végig húzódik rajta valami kis részlet az árnyékodból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése