2012. május 13., vasárnap

432.

a tapéta ugyanolyan repedezett és sárga.
a lepedő megint nem álomtól gyűrött.
a könyvek ugyanúgy sorakoznak.

menetelnek bennük a betűk szócsatákba.
a ruhák káoszban hevernek a padlón.
a borosüveg darabjaiba majd megint belelépek.
minden teljesen ugyanolyan.
a reggeli nap süti a meztelen derekam.
álmos arc néz rám lehunyt szemei mögül.
de most mások a vonások, ahogyan mindig mások.
nem az a valaki fekszik mellettem már.
csak testek, belül számomra semmitmondó tartozékokkal.
halk léptek zaját hallom, ahogy távoznak az életemből.
ez lenne az a sok, amitől majd idővel jó lesz minden?
ennél valamivel kevesebb a boldogság, azt hiszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése