lassú metronómként kattogsz ingáddal az agyamban. kitöltöd a perceket amik elöl futunk az évszakokban. csukott szemekkel táncolunk a padlón kiöntött borban. kisimul a lelkem a ráncos arcod árnyékában. pókhálóként szősz életeket az álmomban. ellopott vágyakat karolsz át a múltamban. te irányítasz, te vagy minden amitől egykor féltem. tempót diktálsz drága művészem a lélek peron szélen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
még mindig nagyon tetszenek a helyszín és szituáció választásaid :)
VálaszTörlés