skip to main
|
skip to sidebar
majdnem.
let me be the last thing you forget.
2013. június 12., szerda
608.
keresek kevés
jobb ízű ébredést
egy vödörnyi
áporodott nyálban.
607.
most ezernyi hazugságnak
érzem azt az ajtót
ami közöttünk van.
606.
cseresznyevirág komposzt
gubbaszt a kérges
belsőszerveimen.
már majdnem tavasz illat van
a bennem rejlő őszben.
605.
egy bögrényi zaccot
piszkálva várom,
hogy mögöttem az ágyra
a reggeli árnyékunk
rászáradjon.
2013. május 6., hétfő
604.
pont az az egy gombostűnyi távolság
kellett volna közénk,
hogy megmaradhassunk önmagunknak.
Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések
Főoldal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Blogarchívum
▼
2015
(5)
▼
március
(4)
csókjaid nyúzzák börömet s nyálad sóként marja azt
hozzám ne akarj többé hazatalálni egy üres test ne...
a fulladás pontosan hány lélegzetvétel a szádból?
az arcom nézem a tükörben amin az ujjlenyomatod ke...
►
január
(1)
►
2014
(1)
►
július
(1)
►
2013
(19)
►
szeptember
(5)
►
június
(4)
►
május
(2)
►
március
(1)
►
február
(6)
►
január
(1)
►
2012
(248)
►
december
(14)
►
november
(20)
►
október
(22)
►
szeptember
(10)
►
augusztus
(17)
►
július
(24)
►
június
(34)
►
május
(26)
►
április
(11)
►
március
(28)
►
február
(6)
►
január
(36)
►
2011
(327)
►
december
(43)
►
november
(60)
►
október
(37)
►
szeptember
(53)
►
augusztus
(41)
►
július
(41)
►
június
(15)
►
május
(7)
►
április
(15)
►
március
(10)
►
február
(2)
►
január
(3)
►
2010
(75)
►
december
(2)
►
november
(7)
►
október
(9)
►
szeptember
(4)
►
augusztus
(8)
►
július
(10)
►
június
(10)
►
május
(8)
►
április
(4)
►
március
(2)
►
február
(8)
►
január
(3)
►
2009
(58)
►
december
(7)
►
október
(51)
Ungváry 'majdnem Orsolya
majdnem.
Szolnok/Budapest, Hungary
everything is perfect. nothing's real.
Teljes profil megtekintése
Rendszeres olvasók