604.

pont az az egy gombostűnyi távolság
kellett volna közénk,
hogy megmaradhassunk önmagunknak.

603.

a kötődést egy olyan sebnek képzelem
amely a gerinced ívén helyezkedik el.
bármennyire is viszket
sosem tépheted fel.

602.

talán két másodpercnél tovább
nézni valaki helyét kihűlni,
már egyfajta gondoskodás.

601.

lassan észrevétlenül pusztulunk.
peregnek alá életünk darabjai
mint egy jól átázott fal.

600.

mint kiskoromban
a mellettem lévők rongyaiba
kapaszkodtam.
most beléd is
hogy ne vegyenek el tőlem.