293.

megint bele kell fürdetnem magam.
az illatokba, az emlékekbe.
az életedbe és valami újba.
hogy írhassak olyat.
ami tényleg csak rólunk szólt.

292.

azt mondtad szép vagyok.
ködös álmomban lehetett.
mert én csak a sötétet láttam.
ami átkarolt a kezeivel.

291.

eddig mindig elképzeltem.
másokkal a pillanataink.
de veled csak úgy megtörtént.
veled nem akartam tervezni.

290.

panaszok a felsőbb szintekről.
folynak be otthonunkba.
míg bele nem fulladunk.
saját képzelgéseinkbe.

289.

fogcsikorgatás.
nem a hidegtől.
nem is tőled.
csak a nemlétedtől.
libabőrzik a testem.