skip to main
|
skip to sidebar
majdnem.
let me be the last thing you forget.
2011. szeptember 30., péntek
191.
az hogy látlak csak nekem fáj.
te tovább sétálsz mosolyogva.
amíg bennem hullanak a leveleid.
és csókjaival borít be az ősz.
190.
megint álmodtam volna?
nem.
csókolom.
189.
vakító napfény.
amosolyod.
beleremegtem.
2011. szeptember 29., csütörtök
188.
ostoba én.
hogy hittem neked múlt.
még ostobább.
hogy megszerettelek jelen.
187.
biztosan a napon felejtettelek.
hogy ennyire megromlottál.
vagy csak hajlamos vagy rá.
Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések
Főoldal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Blogarchívum
▼
2015
(5)
▼
március
(4)
csókjaid nyúzzák börömet s nyálad sóként marja azt
hozzám ne akarj többé hazatalálni egy üres test ne...
a fulladás pontosan hány lélegzetvétel a szádból?
az arcom nézem a tükörben amin az ujjlenyomatod ke...
►
január
(1)
►
2014
(1)
►
július
(1)
►
2013
(19)
►
szeptember
(5)
►
június
(4)
►
május
(2)
►
március
(1)
►
február
(6)
►
január
(1)
►
2012
(248)
►
december
(14)
►
november
(20)
►
október
(22)
►
szeptember
(10)
►
augusztus
(17)
►
július
(24)
►
június
(34)
►
május
(26)
►
április
(11)
►
március
(28)
►
február
(6)
►
január
(36)
►
2011
(327)
►
december
(43)
►
november
(60)
►
október
(37)
►
szeptember
(53)
►
augusztus
(41)
►
július
(41)
►
június
(15)
►
május
(7)
►
április
(15)
►
március
(10)
►
február
(2)
►
január
(3)
►
2010
(75)
►
december
(2)
►
november
(7)
►
október
(9)
►
szeptember
(4)
►
augusztus
(8)
►
július
(10)
►
június
(10)
►
május
(8)
►
április
(4)
►
március
(2)
►
február
(8)
►
január
(3)
►
2009
(58)
►
december
(7)
►
október
(51)
Ungváry 'majdnem Orsolya
majdnem.
Szolnok/Budapest, Hungary
everything is perfect. nothing's real.
Teljes profil megtekintése
Rendszeres olvasók