133.

ha írsz fáj.
ha nem az is.
mintha a bőrömbe vésnéd.
a betűid és a semmid.

132.

mintha napok óta sírnék.
pedig nem.
csak ömlik belőlem az emléked.

131.

magamra húzom a szoba édes illatát.
mint egy jól használt takarót.
és várok egy idegent aki nem jön.

130.

tökéletes káoszban.
fekszenek a földön a ruháink.
amiket lecsalt rólunk az éjszaka.

129.

apró rezdülések.
ahogyan végig simítom.
a hegedűm húrjait.
emlékeztet a bőrödre.