nem szeretem a régi szobám.
tele vagy vele.
emlék illatú még a párnám

nem vagyok tükör, sem hiú ábránd.
nem törhetsz össze kedvedre, ha nem tetszik az ami vagy.
amit látsz magadról, bennem.
újra megragaszthatsz, de úgyis eltörök megint.
tűröm, hogy játsszuk ezt egy darabig.
de tudod, úgy is mindegy.

nem fogom miattad letisztítani a gondolataim.
ahogyan az idő a csontról a húst.

elfáradtak a szempilláim.
sokszor bújtál meg köztük.
mint fény.

megmaradtak a mélyedések a tenyeremben.
amit te meg az idő vájtatok bele.
folyó medrévé vált a napjaimnak.
bele dobom a dolgaim majd téged is.
hagyom hogy elsodródj, csak nézlek.