bennem.

már megint a küszöbömön toporogsz.esővizes hajjal az ajtófélfámba kapaszkodsz.belém bújsz mint felhőkbe a nap.nélküled ez az év sem lenne újabb.villámok gyújtanak fényt benned.szívem az árnyékodra fested.ma is itt hagysz pedig kint lassan hűvösödik.egyedül maradok önmagam horizontján és nézem ahogy alkonyodik.

a máimból mindig hiányzik az a kevés te.ami felém szállna és belebújna a perceimbe.de nekem csak piszkos körmök alatt megrekedt idő maradt belőle.így ujjaimmal hajszálaid közé fonom lélektelen sóhajom.álmaid sötét árnyalatként tükröződnek lecsukott szemhéjadon.érzem,pár szeretlek fagyott véresre puha ajkaidon.majd a jövő csókolja őket egy újabb holnapon.

próbálj fel.

papírrepülő gondolatok akadnak fent kiszáradt gallyakon. az üresség tükröződik vissza a homályos ablakodon. bőröm alól kisercenő vajszínű csended. gerincem vonalán ezüst csíkot húzva maga után némán menetelget. belém szakadt vágyaid hátamra rajzolod. tintafoltos ujjad fest sminket arcomon. csipesszel aggatsz fel ruhaként a szívedbe. kifeszítesz magadban egy madzagkötélre. próbálj fel kérlek. új ruhádként használj. hanyagul a székre dobva. reggeli fénybe mosdatva. mázosan.

év.

összegezve ezt az év végét... elég szar volt!
elvesztettem sok mindent... minusz egy vakbél, 3 hét szabadság és téged.
de megmaradt az életem!

e.

hópihék szállnak virágszirmokként lezáródó szemhéjamra. elolvadnak bőrömön majd könnyként folynak arcomról a nyakamra. mélyen szívom a telet magamba. az égre írok hozzád pár szót egy sorba. repülők hagyta csíkokat utánozva kuszálod őket össze vissza. eltünteted magadból az égről is ami hozzád fűzött valaha.