online.

igen és azt hiszem hogy ilyenkor te is némán ülsz a géped előtt és csak nézed ahogy villog az online jelem...ahogy én is ezt teszem.úgy érzem ilyenkor lehetek a legközelebb hozzád.de nincs egy betű se egy szó se amit mondhatok.nem tehetem.gyáva vagyok vagy csak félek hogy mindent elrontok.már az elronthatatlantól is félek...mindentől de főleg attól h még inkább elveszítelek.pedig sosem voltál az enyém.hiányzol.hiányzik az amit akkor éreztem amikor veled beszéltem.túl szép álom voltál nekem.csak egy a gond ezzel az álommal.hogy mégis létezel.

hiány.

miért van még mindig az hogy meglátom a képed és csak annyit mondok mosolyogva h szeretlek te kis hülyegyerek?
pedig tudom az a mosolyom igazából nem vidámságot takar.hanem átfut rajta valami mélyről jövő fájdalom.érzem a hiányod.az ürességet ott bent a szív alatti présben.a lélekben a fejben minden porcikámban.a mozgásomban a hangomban...benne vagy és benne van az is hogy nem is vagy ott.hogy nem vagy velem.nem sétálsz mellettem nem nézel rám nem fogod a kezem.

lépek.

induljunk.kezdjük el.törjük be.fedjünk fel minden titkot ebben a fejben.kell hogy csend legyen.fátyol köd leplezzen.bújjunk el.nézzünk szét.ordíts hogy fájjon még.mond el hogy kellesz még.adj térképet kézbe.mutass ösvényt a szívedbe.ne mond hogy vége.olyan nincs hogy sose.kell még perc hogy félve a szemedbe nézve sápadtra vált arccal mondjam...szeretnék veled lenni végre.fordulj meg.lépj felém.mesélj mosollyal égszínkék.felleget fess fel a horizont fölé filccel.suttogj egy halk szót még.pillangószárny rebben szét nyomortájt felszállnak.szélvihar feltámad.ősz van már.búj hozzám.érints meg.születik egy új élet.már nem félek.nincs vége.

legközelebb.

pillanatnyi csendek törik a percek menetét.nézlek nagy szemekkel pislogva és félek.kell még idő hogy elinduljak és ne hallgatás legyen a létem.de tud meg a szünetekben sikoltva pont azt suttogja a szívem.és mikor a körülöttem járkáló lények.elborulva egymás szájából füstöt szívnak.én mélyről jövő sóhajtással belélegezlek.és rád írom holdfénnyel hogy szeretlek.

eső.

a világ forog velem s én ugrálok egy gomba fellegen.a földre eső esik belőle.és alattam esernyős egyének a patkáról lépnek le.ide oda szállingózva esőcseppek esnek emberek vállára.mosolyogva ujjongva pattognak a piros kabátokra.a kabátok buták nem szeretik az esőcseppek simogatását.de az esernyők örülnek...fakó színtelenségükből felébrednek.pöttyösek csíkosak színesek lesznek.felnéznek rám és a világba nevetnek.