599.

csak egy elfojtott ordítás
csonkja lüktet még bennem.

598.

meztelenné sírom magam
előtted.

597.

majd ha nem leszel többé
kiemellek a semmiből
és eleresztelek.

596.

két forgással bújtatom bele
gyászos álmaim
párnáid varrásaiba.

595.

az anyajegyek az arcodon
mint egy feltérképezetlen
csillagokkal teli
univerzum/elnyel
és tehetetlen szorítom
a karod amivel magadba ölelsz.