460.

a porszemek a kávés csészém szélén.
olyan elkerülhetetlen tényezők.
mint a létezésed tudatával való együttélés.

458.

elköltözöm.

nem vihetlek magammal.

a résekben bújnak meg az emlékeink.

457.

nincs megint arra szükségem.
hogy az arcodon lássam.
azokat az undorító érzéseket.
amiket gyűlölök benned.

456.

a fájdalmaim látom.
átsuhanni mások arcán.
mint fák árnyékait.
koszos vonatablakokon.

455.

hangokat hallok.
a falakból áradnak.
a szavaid.