skip to main
|
skip to sidebar
majdnem.
let me be the last thing you forget.
2012. február 20., hétfő
377.
nem azt fáj látnom hogy.
nélkülem is tökéletesen boldog vagy.
hanem hogy már egy cseppet sem.
vagyok az életed része.
2012. február 14., kedd
376.
véresre vakarom a kezem.
hogy végre ne az érintéseid.
érezzem a bőrömben.
2012. február 5., vasárnap
375.
ilyen lehet lemondani valamiről.
belemarkolni a hópelyhekbe.
és hagyni hogy kiperegjenek.
a vékony ujjaim közül.
2012. február 2., csütörtök
374.
tudtalak szeretni.
valahogy működött.
mint egy jól összeszerelt gépezet.
aztán ahogyan minden más.
idővel mi is elromlottunk.
373.
mostanában fázom.
nem melegítesz.
ha rád gondolok.
már az sem.
Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések
Főoldal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Blogarchívum
▼
2015
(5)
▼
március
(4)
csókjaid nyúzzák börömet s nyálad sóként marja azt
hozzám ne akarj többé hazatalálni egy üres test ne...
a fulladás pontosan hány lélegzetvétel a szádból?
az arcom nézem a tükörben amin az ujjlenyomatod ke...
►
január
(1)
►
2014
(1)
►
július
(1)
►
2013
(19)
►
szeptember
(5)
►
június
(4)
►
május
(2)
►
március
(1)
►
február
(6)
►
január
(1)
►
2012
(248)
►
december
(14)
►
november
(20)
►
október
(22)
►
szeptember
(10)
►
augusztus
(17)
►
július
(24)
►
június
(34)
►
május
(26)
►
április
(11)
►
március
(28)
►
február
(6)
►
január
(36)
►
2011
(327)
►
december
(43)
►
november
(60)
►
október
(37)
►
szeptember
(53)
►
augusztus
(41)
►
július
(41)
►
június
(15)
►
május
(7)
►
április
(15)
►
március
(10)
►
február
(2)
►
január
(3)
►
2010
(75)
►
december
(2)
►
november
(7)
►
október
(9)
►
szeptember
(4)
►
augusztus
(8)
►
július
(10)
►
június
(10)
►
május
(8)
►
április
(4)
►
március
(2)
►
február
(8)
►
január
(3)
►
2009
(58)
►
december
(7)
►
október
(51)
Ungváry 'majdnem Orsolya
majdnem.
Szolnok/Budapest, Hungary
everything is perfect. nothing's real.
Teljes profil megtekintése
Rendszeres olvasók