próbálj fel.

papírrepülő gondolatok akadnak fent kiszáradt gallyakon. az üresség tükröződik vissza a homályos ablakodon. bőröm alól kisercenő vajszínű csended. gerincem vonalán ezüst csíkot húzva maga után némán menetelget. belém szakadt vágyaid hátamra rajzolod. tintafoltos ujjad fest sminket arcomon. csipesszel aggatsz fel ruhaként a szívedbe. kifeszítesz magadban egy madzagkötélre. próbálj fel kérlek. új ruhádként használj. hanyagul a székre dobva. reggeli fénybe mosdatva. mázosan.

év.

összegezve ezt az év végét... elég szar volt!
elvesztettem sok mindent... minusz egy vakbél, 3 hét szabadság és téged.
de megmaradt az életem!

e.

hópihék szállnak virágszirmokként lezáródó szemhéjamra. elolvadnak bőrömön majd könnyként folynak arcomról a nyakamra. mélyen szívom a telet magamba. az égre írok hozzád pár szót egy sorba. repülők hagyta csíkokat utánozva kuszálod őket össze vissza. eltünteted magadból az égről is ami hozzád fűzött valaha.

.

parketta résen át szűrődő hangulatok. fehér falak ma árnyékként rátok simulok. megvető tekintettel néztek rám neontól fénylő pontok. zihálnak fülembe ablakkeretbe zárt kusza gondolatok. ködköntösbe öltött utcákat látok. tenyerembe zárom a homályos világot. úgy simítom mint egykor sápadt arcod. ajkaimmal csókolom lágy illatod. megragadok mindent mi egykor érintett. majd mély lélegzetet vége tüdőmbe szívom a látszatod.

...

nyelvem hegyén érzem bőröd sós izét. illatod emlékembe idézi a türkiz tengerét. ujjbegyed érinti testem hullámzó ívét. körém rajzolod árnyékom kisatírozott élét. lassan összemosódik lelkünk széle. belepi világunk valami fátyolféle. piros tintát pumpál az élet plasztik szívekbe. távcsövön át nézlek bezárva egy üveggömbbe. felrázol, én felkavarodom a színes löttyel benne. ég felé emelsz és nézed ahogy megtörik rajtam a nap fénye.