bújj el!

mindenki áruló a maga furcsa módján. neked is sikerült elárulnod saját magad.és kezeid által rajzolt néma istened.valami légüres tér kéne az agyam és a gerincem közé.hogy ne érezzek léteket. körülöttem lépkedő képeket. futnék a fény elöl.most a lelkem tavaszi álmot alszik.megbújik az eső felőli részről.mely a szíveket fel öli karmoló kéjtől. hiszen nincsen esernyőm megint. de a tavasz csak hanyagul legyint.bújj hát te is nem vagy már minden.csak egy tinta folt az átázott papírcetlimen.

te.

most mi játszik csodakék szemedben? látom magam benned.és te is látod magad bennem. elveszünk együtt egyedül a közös csendünkben. saját világaink határa egybemosódik lassan.homályos fátyolfelhő mutatja csak kilétét.hol kezdődőm én és hol érsz véget te. ez a történet végtelen menete. nézd most bennem laksz .amíg párnádként használsz és fejed finoman mellkasomra hajtva mesélsz nekem néma meséket. addig te leszel minden ami számomra rügyfakadást hozó élet.

furcsa...

belül zárul a lélek.halk kattanás a kulcs fordul. ráncigálom a kilincset kitépném az ajtóból de nem lehet.kifelé nincs út csak befelé jöhetsz. záródóm felém és nyitódóm feléd. fordított csodavilág ez.zavaros füstfelhő száll a szobában és simogatja a falakat. szinek nincsenek. ismét csak önmagam van. de mégsem...minden más. hiszen már te is ott vagy. elférünk mi így ketten ebben a piciny ugráló szívben. ölelj magaddá. csukott szemmel saját magam szélén állok. félek hogy nem kapsz el és mélybe zuhanok.a szárnyaim a sarokban hevernek. rég elkopott tollak porosan csücsülnek és némán a múltba révednek.nem szállok...nem kergetek álmokat. megfordult minden a nagymutató is vissza felé lépked. és én fejjel lefelé hajammal az arcomba. sétálok az álmaim előtt cammogva.

veled.

karjaim köré fonódik a lelked és te vissza ölelsz simogatod ezt a buta kis szívet.majd kéjesen feloldódóm benned mint csöpp tinta a vízben.hajadba markolnak szeretkező kezek lassan testeden tova lépkednek.gyönyörű vagy én csak mosolygom csendben.elbújsz a szélben a égben a vízben.hogy tudsz ilyen álomszerű lenni.talán csak elképzellek nem is vagy igazi.miért van az hogy saját képzeteimtől félek.pedig magamban veled folytonos életeket élek.

lassan másfél.

.nem zavarom.csak figyelem.belefeledkezem.vele utazom...neki megadom magam.