2010. december 2., csütörtök

e.

hópihék szállnak virágszirmokként lezáródó szemhéjamra. elolvadnak bőrömön majd könnyként folynak arcomról a nyakamra. mélyen szívom a telet magamba. az égre írok hozzád pár szót egy sorba. repülők hagyta csíkokat utánozva kuszálod őket össze vissza. eltünteted magadból az égről is ami hozzád fűzött valaha.

2 megjegyzés: