2010. október 17., vasárnap

szótlan.

mélyről jövő sikolyok, szív alól feltörő súlyos sóhajok vagytok. a semmi láthatatlan testében megbújva laktok. most hirtelen minden zaj csepp zűrzavarként söpör utat körülöttem.hagyom,hogy mindent leromboló viharrá válj bennem. szétszedsz majd összeraksz a fényben és kezeid közül madárként röptetsz a szélben. lábam alól eltűnik a talaj a végtelenbe és belezuhanok az őszi csendbe, fűszeres illat csókjait érzem, ahogy beszivárog a tüdőmbe. levelek halálát látom aranyszín szemedben. lassan megáll minden a forgás, a vihar, az idő és szilánkosra fagy a lelkemben.

1 megjegyzés:

  1. egy írás, egy saját, ha megengeded... csak mert eszembe jutott a tiedről :)

    http://kulturgyom.blogspot.com/2010/09/nyujtozo-oszi-perc.html

    VálaszTörlés