2010. április 4., vasárnap
te.
most mi játszik csodakék szemedben? látom magam benned.és te is látod magad bennem. elveszünk együtt egyedül a közös csendünkben. saját világaink határa egybemosódik lassan.homályos fátyolfelhő mutatja csak kilétét.hol kezdődőm én és hol érsz véget te. ez a történet végtelen menete. nézd most bennem laksz .amíg párnádként használsz és fejed finoman mellkasomra hajtva mesélsz nekem néma meséket. addig te leszel minden ami számomra rügyfakadást hozó élet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
egyre tisztábban teremted meg mesevilágodat. multiverzumos-értéksűrített, minden szavában szép. és tényleg egyre jobbak a mondatszerkesztések... mégis megmarad az orsis tördelés. szóval önmagad vagy, és szárnyaid vannak, csak már nem hevernek a sarokban, mert megtaláltad a ragasztópisztolyt, és fellőtted őket magadnak, mi? (vagy más találta meg, és segített feltenni őket:) ) te kis piszok:)
VálaszTörlés