2010. január 15., péntek

kimondhatatlanul.

édes illatba burkolózom talán ez majd elhomályosítja tudatom.az ágyamban fekszem álmomban ott vagy mellettem de most csak forgolódom csendben.hátamon végig fut hiányod.sápadtságot rajzol a semmi.a hold is hiányolja a napot.könnyeit ködfátyol fedi.várom azt a pillanatot amikor némán a kezedbe csúsztatok egy papírlapot.teli lesz írva könnyekkel és fénnyel.szerelemmel és reménnyel.de ha látod könnyen rájössz.egy szó és feloszlik a káosz.
és majd megfogom remegő kezemmel a te kezed.közel hajolok és ajkadra azt a szót lehelem.
csak egy rövid pillanat akár egy egész lét.és a szívem átöleli a tiéd.és hang nélkül suttogva kimondja...de most még csak sóhajtva belezuhanok egy álomba.

1 megjegyzés: